Általános

Néha a boldogsághoz elég egy jót sétálni a természetben,   Nemet mondani a külvilágnak,  Befelé figyelni, és   Hagyni, hogy a TERMÉSZET tegye a dolgát… 

A számomra „helyes sorrend”-et ma már élem. Először arról írok, honnan indultam. A „rang”sor az időráfordítást tükrözi, nem teljesen a fontosságot. A munka volt az

A munkahelyi környezet, amiben naphosszat ültem, dolgoztam több évtizedig, hogyismondjam elég mátrixos volt. Hazaérve onnan nem mindig a csillivilli, tiszta, rendes, nyugodt otthon fogadott, főként

Önismereti utam során eljutottam egy megállapításra magammal kapcsolatban, talán a generációmban többen tudnak vele azonosulni. Milyen neveltetést kaptam? Szüleim, nagyszüleim, gyerekkorom nevelőinek egy része még

Nekem ez a gyerekkorból eredt, az anya-lánya kapcsolatból. Elfojtottam magamban, és kísérte az utamat még egy ideig a külső megfelelésekkel tarkítva. Mostanra már elengedtem mindezt

Kemény dolog az Önismeret. Főleg, ha úgy jársz, mint én, és sokáig nem nézel valójában a tükröd 🪞legmélyére és látod meg önnön valódat. Én is

– azaz az anyai minták, örökölt sors átírása a saját forgatókönyvem szerint Nagyon régóta nem volt már meg ez az érzés Bennem. Én Nő, én

Paraszti, iparos munkáscsaládból származom. A szüleim szerették volna, hogy ne fizikai munkából éljek, inkább szellemi munkát végezzek, ergo jól keressek. A tanulás irányába ösztökéltek, hogy

Hihetetlen, hogy egy kutya mennyire szimbiózisba tud kerülni a gazdájával. Kira is sokat elmélkedett Velem, az elmúlt másfél évben és szerintem már nagyon unta magát,