Paraszti, iparos munkáscsaládból származom. A szüleim szerették volna, hogy ne fizikai munkából éljek, inkább szellemi munkát végezzek, ergo jól keressek. A tanulás irányába ösztökéltek, hogy a fejemet használjam, diplomám legyen, mert az többet ér, mint a kétkezi munka.

Szerintem nem lehet ezt – főleg manapság – mérlegre tenni, de akkor tettem, amit tennem kellett.

Anyukámnak mindig szép, lakkozott körme volt és van a mai napig. Kislánykoromban rágtam a körmöm.

Sokszor tette elém a lent látható dobverő ujjas képet, mondván, ha nem hagyom abba a körömrágást, olyan ronda lapátujjaim lesznek, mint a munkásoknak. Néztem jó néhányszor a képet akkoriban, a fejembe is égett, és elfogadtam, amit mondott. Aztán persze „kinőttem” a körömrágásból, ami igazából annyit jelentett, hogy beletörődtem azokba a körülményekbe, ami miatt ezt csináltam.

Felnőtt nőként nagyon ritkán, saját kezűleg festegettem ki a körmeimet, de igazából nem is nagyon törődtem különösebben a kezeimmel.

Géllakkot először az esküvőnkre rakattam fel, aztán kábé 5-6 évvel utána volt egy féléves manikűr – pedikűr fellángolásom, de abba is maradt.

Nem érdekelt. A kezeim sem, sem az „ilyenfajta” női dolgok. Volt, aki tett is megjegyzést ezért.

Az én kezeim dolgoztak, nyomták a klaviatúrát, pakoltak, mosogattak, takarítottak, főztek, vasaltak, kertészkedtek. Mint napi rutineszköz, úgy tekintettem rájuk, de leginkább sehogyan sem, nem volt se megbecsülés, sem tisztelet…

Közben változott a hozzáállásom.

Rájöttem, mennyi mindent köszönhetek nekik.

Pattogtatták a kézilabdát, mely sorsfordító pontot hozott az életembe és elkerültem otthonról; megírták a dolgozataimat, mellyel diplomát szereztem; nyomták a klaviatúrát, mellyel egzisztenciát teremtettem; simogatta, ringatta, ölelte a gyerekeimet (míg hagyták 😊); legot épített nekik; szebbé varázsolják az otthonomat, a kertemet; gondoskodnak a családomról…

…és ma már egyre lágyabban és kecsesebben használom őket a táncban💃 is, és ügyesednek a kézimunkában…

Megérdemlik, hogy tisztelettel bánjak velük, szépek, ápoltak és nőiesek legyenek.

Most egy hónapja lettek újból gyönyörűen festett körmeim. Szerintem Böbések, és illenek hozzám😊.

Hogy mi van a körömlakk, vagy annak hiánya mögött, azt mindenki maga tudja legjobban.

Sokan csak a felszínt látják…