Nagyerdő

Eseménydús volt a hetem, nyugalomra, egyedüllétre vágytam ma délelőtt. Csak a természet „zaj”-ára voltam befogadó. Madárcsicsergésre🐦, harkály kopácsolásra, a fák suttogására🌳… beültem a kocsiba és kijöttem a Nagyerdőre… kocogni, de aztán 2 órás séta lett belőle, hogy tovább tartson.

Futó koromban kerültem szoros barátságba a Nagyerdővel, itt kezdtem el versenyezni, nagyon megszerettem. Sokszor nem voltam rest hajnalban felkelni és még munka előtt lenyomni egy 10k-s kört, hogy aztán jobban teljen a napom. Vagy energetizálódtam, vagy inkább lecsendesítettem magam, hogy bírjak aztán 8 órát a gép mellett ülni. Futottam is jó sokat .

Most nem a futásért jöttem már ki, hanem az erdőért, a fákért, a természetért. Ez az erdő van hozzám legközelebb. 30perc autóval Szoboszlóról. Szeretem a természetet, a közeget, amit ad. Embereket, akik sétálnak, nord-walkingoznak, futnak, bicikliznek. Nagyon motivál mindez engem is és feltölt.

Ma egy családdal 👨‍👩‍👧is találkoztam, anyuka, apuka, egy 2-3 év körüli gyönyörűszép kislánnyal és egy nagyon szép berni pásztorral. A kislány irányba is vett, odajött hozzám. Tetszett neki a virágos🌺 leggingsem. Meg is simizte, aztán mosolyogva még a kezemet is megfogta. A kutya is odajött. A szülők szabadkoztak, de mondtam nekik, hogy nekem is van gyerekem, kutyám, semmi gond. Szeretettel fogadtam a kislány és a kutya közeledését is. Aztán a kislány még puszit is dobott nekem. Mindez röpke pár perc leforgása alatt.

Hatalmas töltetett adott… nekem ma ez volt a Nagyerdő.