(Női) rivalizáció – Hogyan virít a másik virág…

Nekem ez a gyerekkorból eredt, az anya-lánya kapcsolatból. Elfojtottam magamban, és kísérte az utamat még egy ideig a külső megfelelésekkel tarkítva. Mostanra már elengedtem mindezt és szabad nőnek érzem magam.

Az elengedésig viszont kaptam még pár leckét. Ne azt nézzem ki, mit csinál és hogyan, hanem hogy én ki vagyok, mit csinálok és hogyan. Igen, ez utóbbit hátam mögött hagytam, jó sokáig. Nem magamra figyeltem elsősorban, hanem másokra, mert a saját női mintámat, anyukámat, nem mindenben éreztem követendőnek. Ez, a mások figyelése🧐, a méricskélés, összehasonlítgatás, minősítgetés🤨 már addig fajult, hogy a végén mindenkiben megtaláltam mindig azt a pontot, amiben más és jobb. Erre ment rá a fókuszom, ezzel szintén aláásva az önértékelésemet. 44 éves koromra értem el a mélypontra. Ekkor megálltam és elkezdtem kutatni, hogy csúszott el ez (is) félre.

Kioldottuk, megoldottam. Ma már nem méricskélek senkit semmihez, se magamhoz, se máshoz. Tanácsot kérek, ha valamiben bizonytalan vagyok vagy megerősítésre van szükségem. Szerencsére vannak körülöttem segítő és őszinte emberek❤️, akikre bátran számíthatok.

Egyediek vagyunk, egyedi vagyok én is.

A virág 🌺sem nézi maga mellett, hogy a másik virág, hogy virít, egyszerűen csak virágzik…