EgyenSúly(zózás), sorrend – Nőként az anyaságban, párkapcsolatban, karrierben, magammal… – Utolsókból lesznek az elsők! 

A számomra „helyes sorrend”-et ma már élem. Először arról írok, honnan indultam. A „rang”sor az időráfordítást tükrözi, nem teljesen a fontosságot.

A munka volt az első helyen. Munkával töltöttem életemnek legnagyobb részét. Sokan élünk így. Tanultam, diplomát szereztem és elindultam pénzt, egzisztenciát teremteni. Kellett, fontos.

Otthon is ezt láttam. Anyukám, apukám szorgos, munkásemberek voltak. Dolgoztak, hogy mennyire élvezték is, amit csinálnak? Hmm… Sokat dolgoztak. A párkapcsolatukkal kevésbé és velem is kevésbé foglalkoztak. Fizikai síkon történt minden, a lelki világ nem volt téma, számomra a tanulás jelentette az utat a független, boldog élet felé egy kis sporttal meghintve. 😊

A második helyen a párkapcsolat állt. A sok munka mellett 30 éves voltam, mire megtaláltam az igazit. Hamar lettem várandós, jöttek a gyerekek és az anyaság #2 beszuszakolta magát a párkapcsolat és a munka közé a második helyre. Párkapcsolat #3.

#4 a hobbi, a sport.

A legvégén kullogtam én, mint Nagy Erzsébet.

Mi van most? Első, központi helyre tettem magamat tudatosan, és fokozatosan, ami nem volt könnyű, de óriási változást hozott.

Szokták is mondani, utolsókból lesznek az elsők. Milyen igaz!

A legnehezebb a munkát, a folyamatos aktivitást serkentő berögződést volt felülírni a fejemben, ami szüntelenül dolgoz(tat)ott, pedig pihenésre volt szükségem. Nagy munkám van abban, hogy most már el tudok csakúgy lenni, egyedül is, magamban semmit téve, csendben, és nincs szükségem semmiféle „elterelő hadművelet”re.

Azzal, hogy első helyen élem magamat, minden vagyok egyszerre. Nő, anya, társ, aki szeret mozgásban lenni. Igazából nincs is rangsor. Egyensúlyra törekvés van, hogy mindenhová a kellő és szükséges időt, energiát, figyelmet, szeretetet tegyem. Erre fókuszálok és törekszem, amiben segít, hogy megnyíltam újból az érzéseimnek a tudatosságom megtartása mellett.

Ha azt érzem, hogy a tinigyerekeim nem vágynak a társaságomra, hagyom őket élni. Észreveszem azt is, ha kellek. Ha meg nem tudom eldönteni mi van, akkor megkérdezem és kapok rá választ. Hasonlóan a párkapcsolatban. A fiaim most az apukájukkal szeretnek több időt tölteni 😊, és fordítva, én meg kihasználom az időt, amit „végre” magamra szánhatok.

Nyitottá, megközelíthetővé, elérhetővé váltam, nemcsak családom számára. Pár éve, – a fáradtságtól, és szülői mintákat követve – már többnyire csak puffogni tudtam, sajnáltam magam, elégedetlenkedtem. Besértődtem, ha nem hallgattak meg; leráztak, mert vagy nyavajogtam, vagy hisztiztem, vagy kontroláltam, de a végén már az se ment. Ki voltam merülve, tele voltam tüskékkel, mindenki és minden ellenem volt. Végül jött a közömbösség, a bezárkózás, hogy én már nem kellek, semmire se vagyok jó. Ilyen energiákat áramoltattam magamban és kifelé. Hát ki akar ilyen társaságot magának? Én sem.

😊Míg a szakmámban dolgoztam, ritkán kérdezte meg bárki is mivel telnek a napjaim a munkában, csak a főnököm, és egy-két kollega, most a családom is érdeklődővé vált és mások is, hogy mit csinálok. Na, jó, a fiaim még néha „fogják a fejüket”, mikor hastáncot gyakorlok, készülök órára otthon 😊, De pl. videót szerkeszteni, instragamozni, zenét vágni nagyon szívesen segítettek.

A munka, a karrier, vagy nem is tudom, hogyan nevezzem, az is átíródásban van éppen az életemben. Olyan dolgokat csinálok, amik a hobbijaim is egyben, amik belülről jönnek, és érzések motiválják. Ez most a tánc, a mozgás, az írás, az önismeret, a kreatív alkotás: a varrás.

Számomra ez az ’egyensúlyra törekvés mellett „élem a szerep”eimet lét’ most mindennél többet ér. Kihívást is ad kellően, amire meg szükségem van… Lubickolok is benne, mert nem volt ilyenben részem egy ideje. Vagyis lehetett volna, de a hozzáállásom rossz volt.

Zárásként egy dal. A lubickolásról a „Pancsoló kislány” jutott eszembe, de nem ez lesz. A „kislány” kezd felnőni bennem.

Szóval, Whitney. Megénekelte, persze nem teljesen ezzel a tartalommal, mint az enyém, hanem a sajátjával, de azért hagy szóljon.

Kezdődjön a vasárnap!

Szeretettel ajánlom:

Whitney Houston – I am every woman