A képen levő idézet természetesen Albert Einsteintől származik, de az én négylábú tanítóm, Kira (Cora of the White Elixír), már régóta próbál engem erre az üzenetre áthangolni.
Kira 2019 februárjában érkezett meg hozzánk, amikor én bokatöréssel gipszben voltam. Látszólag egy sportsérülés – korcsolyázás közben estem rosszul -, valójában megállásra kényszerített az élet, mélypontra kerültem, mert akkor már nagyon rossz üzemmódban működtem mind nőként, feleségként, anyaként, a munkámban, sportban egyaránt. A maximalizmusom, a versenyszellem, a mindenben a legjobb vagyok (itt kezdődött a szuper kutyagazdis szerepköröm is 😊) túl lett húzva, társadalmi, külső és családi elvárások, minták szerint éltem, magamat az utolsó helyre tolva, nem törődve az érzéseimmel, a belső énemmel.
Kira így ismert meg és még 2 évig hagyta, hogy játszam kifelé a szerepeimet, szuper kutyagazdiként is, míg 2021-ben egy golden retriever-es falka találkozón koccantam a kocsival. Ez tette fel az i-re a pontot, és szálltam ki az akkor 24 éve fennálló mókuskerékből, időt adva magamnak, hogy helyre jöjjek, mert nagyon nem voltam jól. Ekkor már szinte robotüzemmódban éltem. A fejemben őskáosz, a jelenben nem igazán tudtam lenni, mert az agyam zakatolt és az egó nem akart változást. Rendet kellett tennem a fejemben a tisztán látáshoz és engedni, hogy az érzéseim, az intuicióim a rejtekükből előjöjjenek.
Azóta eltelt másfél év, folyamatosan tanulok, új hobbijaim lettek (önismeret, tánc, varrás) és új kapcsolódási pontjaim az emberekhez.
Nos, Kira azóta is hű társam. Van időm őt valójában „látni”, de ő mutatott eddig is mindent, szeretni és hinni önmagamban, úgy vagyok jó, ahogy vagyok, hibázhatok, elfogadni magam és mások szeretetét, megtanultam szelíden kérni, és ami a legnehezebben megy pihenni, lecsendesedni… stb. Imádom a vele töltött sétákat, kocogásokat, ahogy önfeledten tud kergetni egy falevelet, amit a szél röptet ide-oda…
Én pedig próbálom tartani az egyensúlyt magamban és magam körül, hallgatni a belsőmre és kellő tudatossággal irányítani a saját életemet.
©2023 Léleköltöde - Minden jog fenntartva
Fotók: vippmanfoto (Lazányi István), testvérem Nagy Gábor és saját