Gondolatrendezés, takarítás – Kira & Én szimbiózis 

Hihetetlen, hogy egy kutya mennyire szimbiózisba tud kerülni a gazdájával. Kira is sokat elmélkedett Velem, az elmúlt másfél évben és szerintem már nagyon unta magát, mert ő adta meg a kezdő lökést, hogy szálljak már ki végre a fejemből és kezdjek végre élni, a jelenben lenni… ekkor kezdődött az írás… 

2023. február 5-én reggel a szoboszlói reptérkörön kocogtam, sétáltam a kutyámmal, gondolatokkal felvértezve. 

Nem figyeltem Kirára, rendszerint Ő tartott szemmel engem és bár olykor elvitte az ösztöne mellőlem, nem volt baj belőle. Egészen aznap reggelig, amikor már a kutyának is elege lett abból, hogy nagyon sokat vagyok az elmémben, és nem figyelek rá (sem), úgy ahogy megérdemelné. Kira átment valahogy valamikor a reptérről az uszoda irányába az autóúton, és én már csak arra lettem figyelmes, hogy egy autó dudál. Nagyon megijedtem… 

Ezen a napon döntöttem, hogy újra megpróbálok írni. Tanácsolták már korábban, ki is próbáltam, de gyorsan abba is hagytam, mert nem bírtam a katyvasszal mit kezdeni. Aztán jött az önismeret, a megértések, a rendrakás. A katyvasz megszűnt és letisztult gondolatok formájában mocorgott tovább. 

Van úgy, hogy ha éppen nem tudok írni és jön valami belső sugallat, akkor hangrögzítőre mondom, majd jó lesz valamire, vagy ha másra nem, legalább elengedem. A lényeg, hogy tisztul a fejem, ami kezd újból a szolgálatomba állni, tudok koncentrálni, a jelenre figyelni és csinálni a dolgaimat, beengedni az új dolgokat. 

Legtöbbször reggel írok a konyhában vagy hajnalban az ágyban, mikor felébredek és nem tudok visszaaludni. 

Ui: Nem tudom ki volt az az autós és hogy mi történt pontosan, de szeretném megköszönni neki a lélekjelenlétét, a dudálást, hogy a kutyának nem lett baja. Örök hálám! Köszönöm!