… mert NŐnek lenni csoda!

Nagyon régóta nem volt már meg ez az érzés Bennem. Én Nő, én egy csoda? Talán akkor éreztem utoljára hasonlót, mikor a fiaimmal voltam várandós és anyává váltam. Amikor pocakkal sétáltam az utcán vagy később a kisfiaimmal, nagyon büszke voltam és egy csodának tartottam, hogy ezeket a kis jövevényeket, ott hordtam a pocakomban és új élet(ek)et adtam.

Most is egy új élet alakul számomra, csak ez most más. Nem a pocakomban van, hanem a szívemben.

Az önismereti utam során, mikor dolgoztunk az anyai ágammal, a női gyökereimmel, nagyon szépen kirajzolódott a generációkon átívelő női sors.

Dédnagyanyámat nem ismertem, nincs is róla képem, fiatalon halt meg miután 5 gyermeknek adott életet, annyit tudok csak a múltjáról, hogy nagyon szegények voltak, és dédnagyapám gonosz ember volt.

Nagymamám, anyukám gyönyörűszép nők voltak, tehetséggel, ésszel, kitartással, szorgalommal. Mellette anyagi szegénységgel, lelki fájdalmakkal, egy komoly családon belüli tragédiával, és egyre több teherrel éltek, lelküket fokozatosan lezárva, megkeményedve, beletörődve a sorsukba.

Nekem is jutott családi tragédia. A szegénységet tudtam felülírni elsőként, nem is volt más választásom, magamnak kellett megteremtenem, mindazt, amim van az anyagiak terén, ezt nem örököltem 😊.

A lelki terhe(i)ket, megpakolva a sajátjaimmal viszont egy idő után én is cipeltem, fáradtam és zárulni, kérgesedni kezdtem.

Nem tudom, hogy azért-e mert már más korban élek, mint ők és sokat változott, nyitottabbá vált a világ, vagy azért, mert apai ágról kaptam egy kis bátorságot, merészséget, dacosságot – talán mindkettő 😊- de az én szívem nem tudott abba az állapotba beletörődni, hogy lezárjam.

Volt erőm a változáshoz, a fejlődéshez. Ahogyan oldódtam és lekerültek rólam a terhek, az örökölt sorsok, úgy jutottam ismét lélegzetvételhez és váltam képessé megnyílni újból az érzéseimnek.

A kérgesség, merevség fokozatosan vált, válik le rólam, és így van helye most már a lágyságnak, a finomságnak, a nyitottságnak.

Most semmi másra nem törekszem, mint a szívemmel élni, jó barátságban a tudatossággal, és egyensúlyt tartani az életemben testi-lelki-szellemi szinten, nőként, anyaként, társként.

Mi, nők vagyunk a szív, a szeretet…❤️

(szivecske❤️ volt a jelem oviban is)