
Család, Szeretet – Vitorlákat Fel!
Van egy írásom a csónakomról, amiben egyedül evezek. Van azonban egy másik, nagyobb hajó is, egy „vitorlás”, amiben már nem vagyok egyedül. Rajtam kívül van
Van egy írásom a csónakomról, amiben egyedül evezek. Van azonban egy másik, nagyobb hajó is, egy „vitorlás”, amiben már nem vagyok egyedül. Rajtam kívül van
A Müller Péter idézet (képen) tegnap jött velem szembe a neten, amikor azon gondolkoztam, hogy megtegyek-e egy lépést azért, hogy túl legyek rajta, vagy várjak-e
Régóta nem volt egyensúly az életemben, ha egyáltalán volt olyan…? A fejemet használtam legtöbbet. Sokat köszönhetek neki, de túl nagy szerepet kapott, és elfáradt. A
Néha a boldogsághoz elég egy jót sétálni a természetben, Nemet mondani a külvilágnak, Befelé figyelni, és Hagyni, hogy a TERMÉSZET tegye a dolgát…
A számomra „helyes sorrend”-et ma már élem. Először arról írok, honnan indultam. A „rang”sor az időráfordítást tükrözi, nem teljesen a fontosságot. A munka volt az
A munkahelyi környezet, amiben naphosszat ültem, dolgoztam több évtizedig, hogyismondjam elég mátrixos volt. Hazaérve onnan nem mindig a csillivilli, tiszta, rendes, nyugodt otthon fogadott, főként
Önismereti utam során eljutottam egy megállapításra magammal kapcsolatban, talán a generációmban többen tudnak vele azonosulni. Milyen neveltetést kaptam? Szüleim, nagyszüleim, gyerekkorom nevelőinek egy része még
Voltál már úgy, amikor haza értél a munkából, bárhonnan, egy üres ház/lakás várt, vagy a szeretteid nem éppen úgy üdvözöltek, ahogy neked jól esett volna?
Nekem ez a gyerekkorból eredt, az anya-lánya kapcsolatból. Elfojtottam magamban, és kísérte az utamat még egy ideig a külső megfelelésekkel tarkítva. Mostanra már elengedtem mindezt
Kemény dolog az Önismeret. Főleg, ha úgy jársz, mint én, és sokáig nem nézel valójában a tükröd 🪞legmélyére és látod meg önnön valódat. Én is