Gondolatok a futásról

A lelkem futó része ma reggel megszólított, hogy őt már nem népszerűsítem, „csak” a hastáncot, pedig ő is ott van az életemben és megérdemli a szép szavakat. Meg. 

A futás az egyik legjobb mozgás, főleg, ha szabadban, terepen végzi az ember és van levegő. Én is a szabadtéri mozgás híve vagyok. A gondolatok szárnyalhatnak, tisztulhatnak mozgás közben, figyelni másra csak akkor kell, ha a terep megkívánja. Persze, ha versenyzés, vagy más külső motiváció is van, akkor van még más is, amire figyelni érdemes, de én inkább azt a részét szeretem ma már a futásnak, hogy csak úgy vagyok. Ha kedvem van megyek, ha nincs akkor marad a séta. Nem is futok, inkább kocogok és abba is bele-bele sétálok, mert a séta sokszor most jobban esik. 

Anno tettem fel elég sok versenyzős posztot, mert büszke voltam az elért teljesítményemre. Ma már nem teszek fel futós képet, mert a kocogás egy bensőséges tevékenység nálam inkább, csak én vagyok, a mozgás és a tér. 

Múlt héten 3 év után kilátogattam a nagyerdei Oxigén kupára Debrecenbe. Az erdő hiányzott, a közösség. Futottam egy laza 5 km-t, találkoztam régi verseny és vetélytársakkal, üdvözöltük egymást. Nagyon jó kis közeg van a futás körül és rengeteg jó kis esemény  

Nem is írok többet, itt a tavasz, menni kell a szabadba…