One Way Ticket – avagy a magyar házi tepertőnek nincsen párja

Ha lenne egy egyirányú jegyed… hova utaznál vele? Elvágyódsz onnan, ahol éppen vagy?

Nekem volt időszak, amikor elvágytam.Messzire. Máshová. Más városba, más munkahelyre. Más országba, más életbe… Sosem volt ott jó, ahol épp voltam… ismerős érzés?

Ma viszont már egészen máshogy látom.

Szeretem azt a helyet, ahol élek. És szeretem magamat is – mert otthon vagyok önmagamban.

Így már tudom: jól tudom érezni magam bárhol a világban, mert a „haza” bennem van.

Szeretem az embereket. A nőket, akikkel nap mint nap találkozom, akikkel együtt táncoljuk az energiákat, a történeteket, a közös nevetéseket.

És igen… szeretem a magyar ízeket is.

Persze nyitott vagyok az újra, a változatosságra, szívesen kóstolok, tapasztalok, felfedezek.

Közben azonban egyre jobban értékelem azt, ami az enyém,ami benne van a hagyományainkban.

Mert miközben „égetem a zsírt” a mozgásban, a táncos óráimon, ugyanolyan szeretettel teszem ezt a konyhában is. Sütöm a szalonnát, készül a házi tepertő, a házi zsír… , amiből aztán igazi, otthonos finomságok születnek.

És közben újra meg újra rájövök:

A boldogság nem kilométerekben mérhető. Repülőjeggyel nem megvásárolható. 

És nem is kilókon múlik.

A boldogság és a nőiesség nem a testsúlytól függ.

Nem a kortól.

És nem attól, hogy hova utazunk a világban.

Sokkal inkább attól, mennyire törődünk a testi, lelki és mentális egészségünkkel, azzal a belső egyensúllyal, amit nem lehet megvenni – csak megélni.

Nap mint nap tehetünk érte.

És ha bennünk rend van, akkor bárhol lehet a következő állomás.

Akár egy egzotikus táj…

akár a saját konyhánk, egy sercegő serpenyő mellett.

A kérdés csak az: Te tettél ma valamit a saját jóllétedért?

Ha szeretnél önmagadhoz megérkezni, táncolva, mozgásban élni, nézz körül a weboldalon, lehet tudok neked segíteni.

További szép napot!

Szeretettel: Böbe